Y gerneráció

A Dr. Jekyll és Mr. Hyde klasszikus legenda borzalomról és gyanakvásról, de a Harcosok klubja is megállja a helyét ebben a kategóriában. Alapaspektusaiban a két film nagyon is hasonló, habár szinte egymás ellentétei is.

Egyik filmben sem maradéktalanul boldog a szereplő a saját bőrében. Változásra vágyik, ki akar törni a jelenlegi helyzetéből. Érdekes, hogy milyen a megtestesült hős 1941.-ben és az ezredforduló előtt.

Míg az egyik esetben az idealista elnyomott gonosz, állatias ösztönét hozza előtérbe a szabadulni vágyás, a másikban már az eleve nem nagylelkű, nem is igazán kedves személyiségből lesz a vérre szomjazó ”vadember”.

Szereplők jellemzése:

Dr. Jekyll: „A tudós doktor szórakozottsága ellenelfojtás, mely nem veszi figyelembe a közösségi elfojtásokat, a tilalmak rendszerét, az illemet,a jómodort.”-FM 662.o.

A viktoriánus társadalom kimagaslóan tehetséges orvosa, aki gazdag, jóképű és jótékony; azonban szórakozott és túlságosan nyílt. Nem zavartatja magát, ha olyan témákról beszél, amik a közízlést zavarják.

Narrátor: Ő egy a sok közül. Beállt a nyakkendős rabszolgák közé. A fogyasztói társadalom mellékterméke, akit gyerekkorában elhagyott az apja. Visszahúzódó, ideges típus. Mindene megvan amire a kor embere vágyik, mégis magányos és elkeseredett. Ő a képlet alkalmazója és egyben a része is.

Mr. Hyde: A jó ember rossz oldala. Ösztönlény aki nem képes, de nem is akar uralkodni a vágyain. Mindent akar, és amit akar azt meg is szerzi. Gátlástalan, a bűn és az élvezetek amik hajtják. Iszik, nőzik, nem gondolja át a cselekedeteit a gyilkosság sem riasztja vissza, imád mindent ami romlott.

Tyler: Hasonlít Mr. Hyde-hoz, de az ő lázadása messzemenőbb. Ő nem csak az alapszemélyiséget változtatja meg, hanem először a környezetét,/a klub/ később az országot,/a klub terjeszkedik, káosz brigád/végül a világot/a hitelek megsemmisítése. Kialakítja a saját társadalmát, először felszabadítva, majd ugyanazon korlátok közé szorítva az embereket.

A nők ábrázolása:

Dr. Jekyll teljesen mást keresett szíve hölgyében, mint Hyde. A szépség a közös csupán a két nőben. Ivy a rosszlány, romlott mégis van benne valamiféle naivság és báj. Bea az előkelő hölgy, aki szerény és visszafogott, de lényét átjárja a finom erotika.

A Narrátor Marla iránt érzett elfojtott vágya csap át a Tylerrel való vad viszonyba. Marla is összetett személyiség, ő egy társadalom peremén élő különc. Halálvágya párosul az ösztönös élni akarásával. Olyan mintha a Fekete Özvegy párosulna egy királykisasszonnyal.

Az asszony szerelme az ami a főhősöket általában kihúzza a mélységből és segíti a való világba való visszatérésben. Az első esetben ez egyáltalán nem sikerül, nem elég, hogy a mély érzelem nem menti meg Jekyll-t, az dönti a végső kétségbeesésbe. Hogy meg ne ölje gonosz alteregója kedvesét önmaga ellen fordul és véget vet életének.

A második esetben a ráébredése Marla iránt érzett szerelmére részben segíti a végső döntésben a Narrátort, ő akar élni, de ez csak úgy lehetséges, ha a másik személyiséget elteszi láb alól, ezzel önmagának is komoly sérülést okozva.

A cél:

A vágy...élvezetre szomjazunk, de kinek mi az élvezet? Jekyll a testi vágyait nem képes egyeztetni a lelki felsőbbrendűségével.

A névtelen hősünk is kíván egy asszonyt, de önmaga előtt sem vallja be. Gyűlöletnek véli az érzéki vonzódást. A második esetben azonban már nem a Nő az elsődleges cél.

„A nemzedékünket nők nevelték, nem hiszem, hogy még egy nőre volna szükségünk.” Tyler

De akkor mi a lényeg? Miért teremtene valaki önmagában ekkora károkat, akár a fizikai megbomlásra értve/Még az első filmben maga az átváltozás jár fájdalommal és kínnal, addig a másodikban az elsődleges személyiség szenvedi el az összes harci sérülést./ akár a lelkieket, hiszen valójában a célt az elsődleges személyiség sosem érheti el.

A valódi cél az volna, ha a másodlagos személyiség az elsődlegessel kooperálva segíteni az általa legyőzhetetlen akadályokat.

A másodlagos személyiség átveszi a hatalmat:

Egy idő után viszont átveszi a vezér szerepét az ösztönlény mindkét esetben, de Dr. Jekyll küzd az átváltozások ellen; a Narrátor pedig észre sem veszi a film utolsó részéig. Nem tudja mennyi ideig Tyler, csak azt, hogy minden nap egyre tovább.

„Mindannyian Tyler rabjai lettünk.” Narrátor

Dr. Jekyll hátteréről nem tudunk meg szinte semmit, csak azt, hogy egy gazdag család sarja és valószínűleg jó létben élt egész életében, a Narrátor viszont egy középosztálybeli figura, aki évek nehéz munkájával érte el az amerikai álmot és bizony nagyon is ragaszkodik hozzá. Tyler az apafigura, akije neki sosem volt. Tyler az apafigurát pedig Istenhez hasonlítja, így önmagát hasonlítja Istenhez.

Konfliktushelyzetben mindig a másodlagos személyiség kerül előtérbe, a Fleming filmben ezt az átváltozás mutatja be, míg a Harcosok klubjában a Narrátor szó szerint a háttérben áll és elhomályosul a képen.

A film hatása a nézőre:

Azok közé tartozom akik a nyolcvanas évek után született. Mi akik az ezredforduló környékén élünk már beleszülettünk a technikába. Körülvesz az öt pont egyes hangrendszer, a színes kép, a háromdés film. Az audiovizuális élmények tömkelegében élünk. Így amikor egy alaphangzású fekete-fehér filmet nézünk hiányzik sok adalék. Ezen túl kell lépni mielőtt nekiállunk az 1941-es remekműnek. Ha ez megvolt és a színészek fantasztikus játékára koncentrálunk el tudunk merülni a borzongató alkotásban.

A Harcosok klubja semmiképpen sem ajánlott a depresszióra hajlamos filmnézőknek. Agresszió ellenes, mégis valahogy felkelti az emberben a rombolási és pusztítási vágyat. Hirtelen fel akaródzik adni az eddigi életünket és belekezdeni valami MÁSba. Változtatni akarunk a beskatulyázott életünkön, hirtelen már nem is vagyunk olyan büszkék az újonnan vásárolt holmiainkra.

Összehasonlító idézetek:

„A tudós ellentéte az ösztönember, a palotáé a külvárosi bérház, a vőlegényé a kéjenc, a templomé a mulató.” FM 656

A fogyasztó ellentéte a nihilista, az IKEA katalógusé a városszéli omladozó épület, a jó dolgozóé a léhűtő és feketemunkás, a csoportterápia függőé a magányos különc.

„Semmi sem vagyok, mert minden én vagyok.” Dr.Jekyll

„Ez a buli nem a mi kettőnk bulija. Ez a buli mindenkié.” Tyler

„Ki vagy Te? Dr Puszi és Mr. Fasz?” Marla

A folyamat mind a kettő filmnél ugyanaz:

Undorító » Kellemes » Borzalmas

Gonoszság » Szabadság » Szabadság elvesztése

A befejezés azonban különbözik. A Narrátor nem hal bele a küzdelembe, a rossz énjével, bár nagyon megsínyli. Bár Ő túléli a film mégis apokaliptikus véget ér ahogy a hátuk mögött leomlanak az épületek; káoszba taszítva a bankokat és hitelszervezeteket.

Végső konklúzió:

David Fincher nagyon kemény filmet készített. A Harcosok Klubja kemény képi világában. Egyfelől a fogyasztói társadalom éles kritikája és elutasítása jellemzi az alkotást, másfelől azt mutatja be, hogy jelenlegi életünk milyen gyenge lábakon áll, végül pedig azt a régóta ismert evidenciát bizonyítja be ismét, hogy a teljes szabadság és a diktatúra között csak egy nagyon vékony határ húzódik.

A gépektől függünk, csak még nem vettük észre. A kreativitás, a jellem háttérbe szorult, az emberélet statisztikai adattá lett és mindenki a tökéletességre törekszik. Tyler teljes erejével küzd a rendszer ellen és a Narrátort is magával rántja a küzdelembe, akinek elege lett egyhangú munkájából, főnökéből és az egész anyagias világból. A klub gyorsan gyarapszik. Az emberek nem tudják magukban tartani a társadalmi normákkal összeegyeztethetetlen állati ösztöneiket. A film nem akar használható alternatívát adni a mostani társadalmi rend helyett, hiszen a Tyler által járt utat is elutasítja, távol áll tőle az erőszak dicsőítése.

A fennálló szabályok ledöntésével és újak megalkotásával létrehoz egy erőszakszervezetet, amely nem válogat a módszerekben, hogy elérje célját. A film ötvözi a különböző radikális szervezeteket: a brigádosok kopaszra borotvált feje a skinheadekre, a szabadságra való törekvés az anarchistákra, a tulajdon elutasítása a kommunistákra, a névtelenség és a terrorista akciók pedig az iszlám fundamentalizmusra utalnak.

A Dr. Jekyll és Mr. Hyde c. film nem mutat túl önmagán, lezárul, nem hagy elvarratlan szálakat és nem kell tovább gondolkoznunk rajta. Ez a kritérium már később született meg a fimtörténetben.

Források:

1.Király Jenő-Frivol Múzsa

2.IMDB

3.Wikipédia

4.Port.hu